A kálvinizmus gyökerei a XVI. századra vezethetők vissza és a lutheri irányzatból indult, majd újabb reformátorok következtek. A református vallás születése egy hosszú folyamat, amely során 1536-ban Jean Calvin, magyarosított nevén Kálvin János francia reformátor kiadta A keresztény vallás tanítása című művét, amelybe belefoglalta a reformáció tanait. Alapvető hittételei között a legfontosabb a predesztináció, eszerint az isten terveiben minden emberi sors meg van írva, üdvössége vagy veszett sorsa el van döntve. Az üdvözülés csak a Jézus Krisztusban vetett hit által lehetséges, ha beismerjük bűneinket és bocsánatért esedezünk. A református templomok talán kopárnak és puritánnak tűnhetnek a festett és nagyon díszes katolikus templomok mellett, hiszen lépektől, szobroktól mentes, a legtöbb esetben fehérre festett falak dominálnak. A református liturgiában a prédikáció, Isten élő igéje a meghatározó és nem a külsőség. A hívők életét is az egyszerűség, szorgosság, a munka becsülete, imádkozás jellemzi, minden külső „cicoma” nélkül. A református embernek három hitvallása van: Apostoli hitvallás, heidelbergi Káté, II. Helvét Hitvallás. A Református Egyháznak a Biblia alapján két sákramentuma van, a keresztség és az úrvacsora a Katolikus Egyházzal szemben, ahol hét sákramentum létezik. A reformátusok hiszik, hogy az üdvösség nem emberi teljesítménytől, hanem Isten kegyelmétől függ. Ez a jelmondat, amely leginkább a református reformáció sajátja, azt hangsúlyozza, hogy az emberi élet célja a földön egyedül Isten dicsőségének szolgálata.